NovelloScope+

  Fé ny a z é js za ká ba n Mély lélegzeteket szaggató, hangos horkolás töltötte ki a könyvekkel tele zsúfolt szoba félhomályát. A hintaszékben ült, elernyedt testtel, két ráncos kezét a lábára terített kockás pokrócon pihenő sárga borítós könyvre fektette. Ősz volt, odakint esett az eső, lomha súlyával rátelepedett a háztetőre. A kandalló pislákoló lángfoszlányai sejtelmes táncot jártak az arcán, ritmusosan akár egy spanyol ajkú táncosnő a Riói karneválon, melyre a falióra verte az ördögűző ütemet. Béke és nyugalom töltötte el egy kaotikus harctér színterét. Igaz, néhány nyársirató bogár még járt-kelt az állólámpa búrájának peremén és enyhe vizelet szag terjengett a levegőben, de egyéb semmi említésre méltó nem történt, csak a mindennapos és megszokott. H irtelen kinyílt az ajtó és egy középkorú hölgy lépett be, kötényt viselt a derekán. - Hoztam a teáját! - mondta. Az öregúr valósággal megszökte magát a hintaszékben, két kezével görcsösen megmarkolva a karfáját. – Azt hittem ránk sz