NovelloScope+

  A létezés nem más,                mint az elmúlás virágzása                N agy János egy egyszerű falusi ember volt, létszükségleti igényeivel, nagyratörő almok nélkül. Nem volt tanult ember. Taníttatása a családi felmenőkre korlátozódott, és ugyanabban ki is merült. Azonban talpig becsületes ember volt, aki saját hibái által járta ki az élet iskoláját. Egy egyszerű falusi férfi, a lét erényeivel felruházva. Két tűz lobogott benne, az egyik a mellkasában dobogó szívet táplálta, a másik az izmaiban dagadó erőt. Keménykötésű, magas férfi volt. Éles vonásai kemény arcot faragtak neki. Tartottak is tőle az emberek, bár aki igazán ismerte, tudta róla, hogy kenyérre lehetne kenni. Már jócskán túl járt a negyvenen, de szikár külseje nem árult el erről semmit, egyedül mézbarna bozontja szült itt-ott őszbe forduló hajszálakat.                  János a mezőről ment hazafelé a lemenő nap aranyló fényében. A fanyelű vasvillát vállára vetette, feltűrt ingujjakkal, izzadt poros arccal, megvise

  NovelloScope+ #novellák bemutatkozás "Egy ideje már kikivánkozik belőlem valami, ami lehet, hogy nem jó, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ki kell törnie, engedni kell, hadd menjen! Hisz miért lenne jó madárnak lenni, ha kalickába zárjuk és nem repülhet? Na úgy-e! Lehet hogy szárba szökken, de az is lehet, hogy csírájában pusztul el!"               Valamit alkotni, valamit írni, kegyetlenül nehéz és annak ellenére, hogy fejünkben szépen csilingelnek a hangok, szavakba önteni egyáltalán nem olyan egyszerű dolog. Hiszem azt, hogy az alkotási vágy, a próbálkozás, nem elfecsérelt idő, hanem a fejlődés berkeinek kiaknázása. Keressük utunkat, keressük a szócsövet amelyen megszólalhatunk, a közönséget, a hallgatoságot, de legfőkébb keressük önkagunkat. Feszegetjük határainkat, játszunk és közben megismerjük lelkünk rejtett kincseit is.               Utazási blogot és babanaplót vezetni egyáltalán nem könnyű, de írni valami újszerűről, valami megfoghatatlanról, egyedi látószögből é