NovelloScope+

  Fé ny a z é js za ká ba n Mély lélegzeteket szaggató, hangos horkolás töltötte ki a könyvekkel tele zsúfolt szoba félhomályát. A hintaszékben ült, elernyedt testtel, két ráncos kezét a lábára terített kockás pokrócon pihenő sárga borítós könyvre fektette. Ősz volt, odakint esett az eső, lomha súlyával rátelepedett a háztetőre. A kandalló pislákoló lángfoszlányai sejtelmes táncot jártak az arcán, ritmusosan akár egy spanyol ajkú táncosnő a Riói karneválon, melyre a falióra verte az ördögűző ütemet. Béke és nyugalom töltötte el egy kaotikus harctér színterét. Igaz, néhány nyársirató bogár még járt-kelt az állólámpa búrájának peremén és enyhe vizelet szag terjengett a levegőben, de egyéb semmi említésre méltó nem történt, csak a mindennapos és megszokott. H irtelen kinyílt az ajtó és egy középkorú hölgy lépett be, kötényt viselt a derekán. - Hoztam a teáját! - mondta. Az öregúr valósággal megszökte magát a hintaszékben, két kezével görcsösen megmarkolva a karfáját. – Azt hittem ránk sz

  A Z    O L Í V A    P O S Z Á T A                              D allos Teri, leánykori nevén, Nagy, mindössze húsz éves volt, amikor férjhez ment élete legnagyobb befektetéséhez, Miklóshoz. A vagyonos családból származó férj oldalán, kijárt neki a pompás bazilikai esküvő, a Dunára néző villa a budai oldalon, a fényes társasági élet a budapesti elitek körében és persze a megszámlálhatatlan luxusutazás. Tévedés ne essék, Teri nem a pénzért ment férjhez, egy mindent elsöprő szerelem volt, de az ő fejében is élt egy kristálytiszta elképzelés arról, hogy milyen lenne számára a tökéletes élet, pont úgy, ahogy mindannyiunk fejében is. Nem szólhatjuk meg őt ezért, neki összejött. A tökéletes élet igazából akkor vált álomból valósággá, amikor férje üzleti ügyei a görög szigetvilágba hívták és a nagyvárosi életből a paradicsomi miliőbe csöppentek meghatározatlan ideig. Az üzleti ügyekből végül honfoglalás lett és Dallos Teri a paradicsomban élhetett, amíg ki nem lehelte gyönyörű lelk

  A létezés nem más,                mint az elmúlás virágzása                N agy János egy egyszerű falusi ember volt, létszükségleti igényeivel, nagyratörő almok nélkül. Nem volt tanult ember. Taníttatása a családi felmenőkre korlátozódott, és ugyanabban ki is merült. Azonban talpig becsületes ember volt, aki saját hibái által járta ki az élet iskoláját. Egy egyszerű falusi férfi, a lét erényeivel felruházva. Két tűz lobogott benne, az egyik a mellkasában dobogó szívet táplálta, a másik az izmaiban dagadó erőt. Keménykötésű, magas férfi volt. Éles vonásai kemény arcot faragtak neki. Tartottak is tőle az emberek, bár aki igazán ismerte, tudta róla, hogy kenyérre lehetne kenni. Már jócskán túl járt a negyvenen, de szikár külseje nem árult el erről semmit, egyedül mézbarna bozontja szült itt-ott őszbe forduló hajszálakat.                  János a mezőről ment hazafelé a lemenő nap aranyló fényében. A fanyelű vasvillát vállára vetette, feltűrt ingujjakkal, izzadt poros arccal, megvise

  NovelloScope+ #novellák bemutatkozás "Egy ideje már kikivánkozik belőlem valami, ami lehet, hogy nem jó, de valahogy mégis úgy érzem, hogy ki kell törnie, engedni kell, hadd menjen! Hisz miért lenne jó madárnak lenni, ha kalickába zárjuk és nem repülhet? Na úgy-e! Lehet hogy szárba szökken, de az is lehet, hogy csírájában pusztul el!"               Valamit alkotni, valamit írni, kegyetlenül nehéz és annak ellenére, hogy fejünkben szépen csilingelnek a hangok, szavakba önteni egyáltalán nem olyan egyszerű dolog. Hiszem azt, hogy az alkotási vágy, a próbálkozás, nem elfecsérelt idő, hanem a fejlődés berkeinek kiaknázása. Keressük utunkat, keressük a szócsövet amelyen megszólalhatunk, a közönséget, a hallgatoságot, de legfőkébb keressük önkagunkat. Feszegetjük határainkat, játszunk és közben megismerjük lelkünk rejtett kincseit is.               Utazási blogot és babanaplót vezetni egyáltalán nem könnyű, de írni valami újszerűről, valami megfoghatatlanról, egyedi látószögből é